Egyszer volt, hol nem volt, Indiában élt egy nagyhatalmú sah. Annyira szerette feleségét, hogy emlékére hófehér márványból egy gyönyörű mauzóleumot építetett, ahol örökké együtt lehetnek. A történet ihletésére egy legendás parfüm született, ami a szerelem kertje után a Shalimar nevet kapta...
Mikor a kedvenc szerelmi történetedet illatba öntik, akkor annak nehéz ellenállni - kit ne nyűgözne le a mesés kelet, a drágakövekkel díszített palota, a Paradicsom mintájára épült kert és az örök szerelem... Így kicsit eleve elfogult vagyok a Shalimarral, annak ellenére is, hogy a Souffle De Parfum már az eredeti Guerlain klasszikus egy újragondolt változata. A megalkotója, Thierry Wasser úgy írja le, mint az "extrém érzékiség lehelete"... Hmmm, izgalmas!
Én valahogy úgy tudnám kifejezni ugyanezt, hogy a "vanília még sosem volt ilyen kifinomult és szexi". Persze ez nem hangzik olyan fennkölten, és a vanília az illatnak csak egy kis része, de én épp ezt a részét szeretem a legjobban. Ne az édes illatra gondoljatok, hanem valami kissé fülledtre és füstösre... Ami kifejezetten jól esik az őszi/téli időszakban (tele is van vaníliával a fürdőszobám különbőző radírok és tusfürdők formájában). A másik nagy kedvenc pézsmával, a jázminnal, narancsvirággal és citrusokkal az egész illat tényleg olyan keleties hangulatot áraszt, hogy mikor magamra fújoml legalább néhány másodpecig abban a bizonyos kertben találom magam. (Míg el nem jutok a Tadzs Mahalhoz, ez is valami!) És szenteljünk egy percet az üvegnek is - határozottan olyan darab ami még dekorációként is bevethetünk.
Szóval ha hozzám hasonlóan Ti is rajongtok a vaníliáért és a meleg, pézsmás, illatokért a Shalimar Souffle De Parfum előkelő helyet érdemelhet ki a karácsonyi kívánságlistátokon. De talán még a Mikulásnak sem késő egy kedves levelet írni...
